Orbán megint átveri az otthonápolókat?

 

Múlt héten, több állampolgári megkeresésre kérdéseket tettem fel a Parlamentben az EMMI államtitkárának. A kormány az oszd meg és uralkodj elvet választotta, amikor hetek és hónapok tiltakozása után végre szóba állt az otthonápolókkal. Megosztotta azonban őket azzal, hogy a gyermeküket ápolóknak januártól megemelte az ápolási díját, azonban a házastársukat, idős beteg szüleiket ápolókat pedig az út szélén hagyta.

A megosztás folytatódik a gyermekgondozók körében is egy, múlt év decemberében mindenfajta egyeztetés nélkül meghozott, kormányrendelet-módosítással, amely szerint júliustól egy nyolc kategóriából álló értékelési lista alapján fogják meghatározni a gyermekek otthongondozási díjának (gyod) összegét és a jogosultságot.

Ennek megfelelően nyolc kategóriában összesen maximum 24 pontot szerezhet az ápolásra szoruló. A gyod-ot legalább nyolc ponttól lehet kapni. Az ápolási díj köréből kiesik az, aki legfeljebb 5 pontot ér el, az alap gondozási díjhoz 6 és 9 közötti pontszám szükséges. Fokozott ápolási szükséglet akkor áll fenn, ha az ápolt a vizsgálatot elvégző szakértőtől legalább 10 pontot kap.

A kormányrendelet szerint a pontozáshoz szükséges helyszíni vizsgálatokat „legalább középfokú iskolai végzettséggel, valamint egészségügyi szakképesítéssel rendelkező, az egészségügyi ágazatban szakmai tapasztalattal rendelkező személy végezheti el.”

Az érintettek és a szakma véleménye szerint a pontrendszer azért aggályos, mert vannak olyan otthonápolásra szorulók (autisták, súlyos epilepsziás betegek, üvegcsont betegségben szenvedők), akik ugyan önállóan öltözködnek, tisztálkodnak, mégis állandó felügyeletre szorulnak. Ők az új rendszer bevezetésével nagy eséllyel kevés pontot érnének el és előfordulhat, hogy kiesnek az ápolási díjazottak köréből.

Az érintettek és a szakma véleménye szerint aggályos, hogy a pontozási vizsgálatokban részt vevők kellő és elégséges tapasztalattal és ismerettel rendelkeznek-e ahhoz, hogy valakinek a gondozásra szorultsága fokozatát egyszeri látogatás alkalmával meg tudják állapítani. Véleményük szerint nem kevés szakember szükséges ahhoz, hogy a csaknem 50 ezer érintett felülvizsgálata és besorolása szakszerű besorolásra kerüljön. Az érintettek problémának tartják, hogy rendkívül sok a nyilatkozat és a beszerzendő dokumentum, ami plusz terhet ró a családokra.

A rendelkezéssel szembeni említett jogos kritikák elkerülhetők lettek volna, ha a hatalom a döntés előtt a rapid és önkényes jogalkotás helyett, a látszat nemzeti konzultációk helyett tényleges és érdemi egyeztetést folytat az érintett családokkal és a szakmával.

Az érintetteket képviselő civil szervezetek levelére, melyben jelezték aggályukat a kormányrendelet kapcsán és kérték a rendelkezések július elsejei bevezetésének felfüggesztését, Fülöp Attila államtitkár úrnak még nem sikerült válaszolnia. Nem sikerült – keresésem és kérésem ellenére – a találkozóm az államtitkár úrral nekem sem, pedig is feltettem volna azokat a kérdéseket, amelyeket most interpelláció keretében végre sikerül feltennem. Abban a reményben teszem, hogy mind az érintettek, mind a szakma a rendelkezésekkel kapcsolatos jogos kételyeikre és aggodalmaikra valamelyest megnyugtató válaszokat kapnak.

  1. Kívánja-e a kormány módosítani egyáltalán a 303/2018. (XII.27.) Korm. számú rendeletet?
  2. Hajlandó-e a kormány a kormányrendelet módosítása előtt az érintett civil szervezetekkel érdemi egyeztetést folytatni?
  3. Hajlandó-e a kormány az egyeztetést követően, a civil szervezetek véleményének megfelelően a kormányrendelet módosítására?
  4. Nem gondolható-e, hogy mindenfajta, több milliárdba kerülő ál-nemzeti konzultáció helyett többet érne az érintettekkel és a szakma képviselőivel tényleges konzultációt folytatni?
  5. Nem gondolható-e, hogy a képmutatás magasiskolája az, amikor a kormány által meghirdetett ún. családok éve keretében a családok egyik legrászorultabb rétegét is megosztva hagyja őket az út szélén?