Tegnap este volt kilencvenkilenc éve, hogy Horthy Miklós szabadcsapatai megöltek két embert, a Népszava szerkesztőjét és munkatársát, Somogyi Bélát és Bacsó Bélát. Újpesten a Duna-part mellett található az az emlékmű, ami kettejüknek állít emléket, és ahol minden évben koszorúk kerülnek elhelyezésre. A manapság államférfinek maszkírozott Horthy rendszerében ugyanúgy csípte a hatalom szemét a szabad sajtó, mint a mostaninak. Csak akkor nem megvették és bezárták az újságokat, hanem lelőtték az ellenzékieket, újságírókat, akik le merték írni, ki merték mondani az igazságot. Ugyanazt tették, mint a maiak, csak nem “megváltozott médiafogyasztási szokásokról beszéltek” és szerkesztőségeket foglaltak el, ahogy a Népszabadsággal tették, hanem egyszerűen kivégezték az útjukban állókat. Somogyi Béla és Bacsó Béla is tudták, hogy mire vállalkoznak. Tudták, hogy az igazság megírása a Horthy-rendszerről célkeresztet rajzol a homlokukra. Tudták, hogy az igaz szó is ellenállásnak minősül, mégis megtették minden egyes nap, egészen tragikus halálukig.

Nem féltek. Tudták, hogy a magyar hazafi nem fél, hanem lázad. Tudták, hogy nincs nemesebb küzdelem annál, mint amikor az igazság fegyverével kell harcolni a nép elnyomói ellen. Nekünk is minden nap meg kell mutatnunk, hogy nem félünk! A parlamentben, az utcán és itthon, Újpesten is. Mindenütt azt kell lássák rajtunk, hogy nem félünk!

Horthy pontosan tudta, hogy mit művelnek az emberei. Az autót, amely az utolsó útjára vitte Somogyit és Bacsót, még egy rendőr is igazoltatta, amikor a Duna-part felé mentek és nekimentek az újpesti vámsorompónak nem messze tőlünk. Mégis továbbmehettek, senki nem kérdezte, hova viszik azt a két összevert embert a hátső ülésen. A hatalom pontosan tudta, mit tesz, csak a nyílt erőszakot kiszervezte Horthy szabadcsapatainak. Úgy tettek, mintha csak az lenne bűnös, aki meghúzza a ravaszt, az nem, akinek ez a tudtával és jóváhagyásával történik. 400 ellenzékit öltek meg így Horthy emberei. Az állítólagos államférfi katonái, látszólag függetlenül az állam gépezetétől. Ismerős recept ez azóta is a jobboldalon. Engem sem rendőrök rángattak és vittek födre, amikor az MTVA székházában be szerettem volna olvasni az ellenzék 5 pontját. A rendőröket be sem engedték az épületbe, a piszkos munka névtelen fegyveres biztonsági őröké volt. A hatalom ma is úgy tesz, mintha minden teljesen rendben történt volna, miközben pontosan tudjuk, hogy Orbán irányította a velünk erőszakoskodókat. A megfélemlítés nem sikerült. Mert nem félek, nem félünk!

A hatalom csak ott fél az ellenőrzéstől, ahol tudja, hogy bűnös. Ezért ölték meg nálunk sokakkal együtt Bacsót és Somogyit, ezért ölték meg Oroszországban Anna Politovszkaja-t,  ezért zártak be Törökországban ezreket, és ezért tesz meg mindent az Orbán-rendszer a kritikus magyar nyilvánosság, az egyetlen valódi nyilvánosság megszüntetéséért. Azt akarják, hogy ne lássuk, hogy helikoptereznek. Hogy ne lássuk, hogy milliárdos magán-repülőgépekkel járnak európai focimeccsekre. Hogy ne lássuk a külföldi luxusvadászataikat, a kastélyaikat, a tízmilliós karóráikat és sok tízmilliós luxusterepjáróikat. Hogy ne lássuk, amikor annyiért vesznek maguknak Gucci táskát, amennyit egy év alatt sem fizetnek ki egy otthonápolónak, aki velük ellentétben tudja, mi az a kemény munka.

Azt kell tennünk, amit Somogyi Béla és Bacsó Béla is tett. Nem félni, folytatni! Folytatni az ellenállást, a hazafias lázadást! Sem európai magyarként, sem hazafiként nem fogadhatjuk el, hogy be akarják fogni a szemünket, a fülünket és a szánkat. Sem európai magyarként, sem hazafiként nem engedhetjük meg, hogy Magyarország végérvényesen az Orbán-rendszer szófogadó uradalma legyen milliárdos fideszes elittel, meg rabszolgatörvénnyel dolgoztatott elnyomottakkal.

Újra és újra meg fogjuk mutatni, hogy a hazafi nem marad csendben, a magyar hazafi lázad, ha a hazáját nemzeti színbe öltözött gazemberek lopják szét és teszik tönkre. Mert ahogy Somogyi és Bacsó sem félt, úgy mi, európai magyarok, lázadó hazafiak sem félünk!